BMW X5, ML Merci, mind elbújhat az árnyékában. Amikor megjelenik a Q7, elsötétül a nap, megjelenik a dér a talaj mentén, vinnyogva bújnak vissza a lyukba a görények. Megjelenésekor mindennél nagyobb volt, amit mifelénk személyszállításra megszokott a szem, talán csak az emeletes busznál nem.

Érdekes, mennyire gyors az infláció suvországban. Az első generációs X5-ös már minden tekintélyét elvesztette, a második is erősen halványul, mióta megjelent az új. Az ML Merciből pillanatok alatt kültelki villantós lett, és most, hogy itt állok az egykor mindenkit becsicskító Q7-es mellett, nem is érzem már a farpofáimat ösztönösen összeszorulni. Behemót, mi más lenne, hiszen 2,3 tonnája 5,1 méter hosszon terül el, de már csak egy kellemes, lenyalt élű nagy Audit látok benne.
Ahogy az agresszió, a nagyarcúság, a fenyítő tekintet egyre zordabb mértéket ölt a presztízst jelképező új autóknál, úgy veszítik el az előző generációk megfélemlítő hatásukat. Kegyetlen műfaj: aki azért választja, hogy komolyan vegyék, kénytelen mindig a legújabbal járni. Persze még mindig alig látok át a mozdonyszerű motorháztető fölött, és bizonyos körökben ma is behúzzák a nyakukat, ha meglátják a sötét sziluettjét, de egy 2008-as Q7 igazából már megdolgozott a pénzéért, leírták költségként. Főleg, ha 320 ezret futott, mint ez.

Bővebben a TOTALCAR oldalán